Elfogadom, hogy az orvosnak is pihennie kell.
Elfogadom, hogy nem szakadhat hatszáz felé.
Elfogadom, hogy az orvosok nagyon nagy része túlterhelt és nem éppen agyonfizetett. Ami ennek fényében kibaszás.
És azt mondták bárkire jogom van dühösnek lenni...
Úgyhog...
Doki! Mégis mi a jó büdös francért ígéri meg, hogy foglalkozik velem, ha NEM TUD, VAGY NINCS RÁM IDEJE?! Minek az üres szavak?!
Nem gond, HA EZT MONDJA, de bassza meg, jó?
Utálom, ha valakit megkedvelek, és lelép, még ha kell is, vagy egyéb. Hogy miért? Mert folyton az az erzés önt el ilyenkor hogy MEGINT EL-MAGAMRA HAGYNAK. Miközben önnek doki, csak egy újabb beteg vagyok a futószalagon.
Na EZAZ, amit soha nem fogsz megszokni, te fogykos.
