Azon gondolkodom, hogyha nem írsz rám, hogy a családiból pizzát akarsz rendelni, akkor ma is kb "ejtve vagyok". Persze, értem én, hogy munka van a házon, és te úgy segítesz drága felmenődnek, mint egy kis sztahanovista élmunkás. (Vajh mikor velem vagy, ENNYIRE miért nem veted bele a dolgok gyors megcsinalásába teljes erőbedobással magad, hogy aztán lazulva gépezhess?)
Igen, szarul esik. Miért? Mert ahogy te elvárod, hogy foglalkozzam veled, én is szeretnék némi törődést. Nem fullhuszonnégy. Időnként... Pusztán csak valóban jó lenne érezni, hogy szeretesz.
Mert a szeretetet nem tárgyi dolgokhoz kötjük. Nem a valamit valamiért elven alapul. A szeretet egyszerűen csak szeretet, amely nem feltetlen csak a tettekben nyilvánul meg. Hanem leggyakrabban a legapróbb dolgokban.
Jó lenne, ha ezt odabent mélyen, újra megtalálnád.
S remélem ez majd egyszer megtörténik, amikor képes leszel felülemelkedni a sérelmeiden és megbocsájtani.
