Csodálatos volt a hétvége, bár elég rövid ideig tartott. Hyram-ből sosem elég. Jó, jó. Igyekszem nem telhetetlennek lenni.
Fenomenális volt a közös vacsora az étterem kerthelyiségében első este. Vicces, hogy ki tudja hányadik alkalommal is iszonyat zavarban voltam a társaságában (mindig, mert annyira aaaaaaaa…. grrrrrrr :) ). Hiába, a karizmája (is) nagyon odabasz.
Szombatra városnézés – tervezet volt, de egyikünknek sem akaródzott kimozdulni úgy isten igazából. Volt mivel elfoglalni magunkat. Hajjaj, de még hogy!
Tizennyolcaskarika.
Vasárnap délután csók, ölelés, intés… Nem szeretek búcsúzni. Még akkor sem, ha - hál’ isten - nem örökre szól.
Tudom, tudom: DINNYE. :)
SZ, H.
