Nem értem mi ütött belém... Hogy állíthattam valaki másról teljes bizonyossággal, hogy Ő? HOGYAN?! TÉNYLEG megőrültem... Mert az életemet mertem volna rá tenni, hogy az Ő szemeit látom. Pedig nem! És erre elkúrtam másfél órát.... Legszívesebben.... Rohadtul szégyenlem magam.
Magamba zuhantam a saját idiótaságomtól. Nem értem a saját észjárásomat! Hogy hogy csalhatott meg ennyire az agyam és a szemem! Vajon miért?... Mert ennyire hiányzik, és mert... annyira kívánom, hogy már fizikai fájdalmat okoz?
Ja. Túldramatizálom. Valamit aludnom kéne...
2014.04.17. 03:33 :: Sitis
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sitis.blog.hu/api/trackback/id/tr396044293
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
