dance macabre

Namármost tudni kell, hogy én és a számok hadilábon állunk egymással. Ezért is képtelen vagyok megjegyezni évszámokat, időpontokat, dátumokat stb. Baszott egy kórság. A születésnapokat is betájolni tudnom csak, hogy kb ekkor és ekkor. Mint ahogy a mostanit is. Igazán kellemetlen, de ezzel kell megbarátkozni.
 

- Mit csinál a macid? - kérdi a szőke bombázó a zavarában füléig pirult hatéves forma kisfiútól.
- Téli álmot alszik.
 

Régebben néztem horrorfilmeket, mert hajtott a borzongással teli kíváncsiság. Ma már azonban egyáltalán nem nézek. Épp elég, ha hallgatom a híradót, miközben vagy dolgozom, vagy gépezem, vagy esti teendőimet végzem.
1. Összeharapdálta másfél éves kislányát… „Bekattantam” – nyilatkozta a fiatal apa.
2. Megölte és feldarabolta saját családját, majd magával is végzett egy középkorú férfi.
3. Egy év után derült ki, hogy K. Z. vidéki lakos a házában rejtegette erősen oszlásnak indult (igencsak lebomlott…) édesanyját. K.Z. ágyában találtak rá a tetemre.

Elég indok, nem?

Végkövetkeztetés:
Aki még saját magát sem ismeri, az másnak ne ásogasson holmi vermeket, mert még véletlenül eltörni találtatik, mint bizonyos sétáló korsócska.

Ehhez a poszthoz kiegészítő információként tudni kell, hogy gyermekem nullhuszonnégyből hetvenkettőt folyamatosan beszél. Ami nem gond, viszont hosszútávon baromi idegesítő – főleg, ha csak fél információkból teszi össze a mondandóját, és árad belőle az adathalmaz alaposan megkutyulva.
 

Orrfújás és tíz hapci-sorozat. Ezt követően jön a kérdés:
- Anya! Mire vagyok allergiás?
- A csendre.

Pillér.

Voltam, vagyok, és leszek.
 

A szeretlek-ben az a jó, hogy ha az egyikünknek nagyon nagy szüksége van valamire, akkor azt a másikunk önzetlenül megadja, mert tudja, hogy az a másiknak rettentően fontos.

Valami szépet, és szívhezszólót posztolnék:
Az emberek hülyék!

- Mi ez a kemény bogyó itt? - kérdezte tapogatva a herezacskóját.
- A heregolyóid.
- Mii-i?! - nézett rám vigyorogva, és forgatva a szemeit. Mindig ilyen, ha zavarban van.
- Mondtam.
- Jó. És akkor neked is kukid van?
- Nem. Én nőnemű vagyok. - igyekeztem nem mutatni, hogy voltaképpen milyen rohadtul feszélyez a helyzet, hogy a kisfiam egész behatóan kívánja tanulmányozni a témát.
- Oké... akkor mid van, ha nem kukid?
Nabaszdmeg!
- Punci. Minden kislánynak, nagylánynak, néninek az van.
Itt majdnem hozzátettem, hogy "Általában...", de szerencsére elharaptam. Ugyanis akkor megint elkerekedett szemekkel jött volna a kérdés, hogy "Miért? Mit jelent? Anya, ezt hogy érted?" e.t.c. És egyéb dolgokba belemenni nem láttam sem értelmét, sem szükségét.
- Na jó... - fogta meg a homlokát, mint aki nagyon nagy gondban van.
- Most mi a probléma? - kérdeztem mosolyogva.
- Hát semmi, csak nem értem, hogy mi mért van ott, neked miért nincs, nekem meg mi van a bogyókban.
És elmagyaráztam Neki. Azt is, hogy melyik mi célból van ott de még ráérünk ezzel a témakörrel ennél mélyebbre hatóan foglalkozni, hogyha egy kicsit nagyobb lesz (bár az volt az érzésem, hogy sosincs túl korán ehhez).
- Na ne! Eldobom az agyam! - reagálta le az egész felvilágosósdit a fejéhez kapva.
 

Én is kisfiam, hogy alig töltötted be az ötödik életévedet, és már arról eszmecserélünk, hogy hogyan is kell megdugni egy nőt.

 

Minden remekül ment ma, sok volt az "új" élmény. Vége az aranyéletnek, de a bors és későbbiekben a pirospaprika berakása a mikrohullámú sütőbe intő jel volt, ergo kellett a változás e téren.
Viszont alig vártam, hogy végre beszélhessünk. Kurva nagy volt a hiányérzetem egész nap, és amint kiléptem az irodából, már csörögtem is - hatvanszor végigfutott bennem, hogy basszus, remélem nem zavarom, meg görcsölés ezerrel. De szerencsére épp elég fáradt voltam/vagyok ahhoz, hogy nagy örömömben össze-vissza csókolgassam képletesen, meg szerelmet valljak, és rázúdítsam hatalmas lelkesedésem minden morzsáját. Ja, és persze eltévesszem az utcát, amin le kellett volna kanyarodnom hazafelé menet.
Szóval valószínűleg néhány nem épelméjű megnyilvánulással az értelmes mondatok között szerintem totál dinnye voltam. Végülis... Épp elég bolond vagyok hozzá, hogy e miatt ne érezzem hülyén magam.
 

Mégsem áprilistól, hanem már holnaptól eldördül a startpisztoly.
De ez most nem igazán foglalkoztat, mert kissé feszült vagyok, hogy minden rendben van e, jól van e, vagy akármi, és erősen vissza kell rántanom a fantáziám zabláját, hogy ne peregjenek katasztrófa filmbe illő jelenetek agyam filmvásznán. Mert se kép, se hang reggel óta, és... Kurva rossz. Mint mindig.
Jó. Tudom, dinnye vagyok, de akkor is...

A nehéz napnak azt hiszem, vége, bár még vannak utórengések, szóval nem nagyon vigéckedem. Már határozottan jobb, csak többször szükséges a helyzetváltoztatás. De kellő körültekintéssel.

 

Hyram üzenete:
Jó, hogy vagy nekem. Nélküled nem lennék én sem ilyen kiegyensúlyozott.
Sibill üzenete:
*_*
Hyram üzenete:
Meg egyébként sem... Nagyon hiányoznál, azt hiszem.
 

- Transzuniverzálisangigaorgazmikus Veled a szex.
- Az.

- Mit csinál a colstok?
- Összecsuklik.

"Ha szeretsz, sebezhető vagy. Szeress bármit, és biztosra veheted, hogy megszakad a szíved, de legalábbis sebet kap. Ha érintetlenül meg akarod őrizni, ne add senkinek, még egy állatnak se! Óvatosan bugyoláld be mindenféle kis hóbortba és kedvtelésbe, gondosan kerülj minden kötődést; zárd be jól önzésed ládikójába! De ott a koporsóban - ott a biztonságos, sötét, fülledt éjszakában elváltozik majd. Nem törik össze, törhetetlen, áthatolhatatlan, megválthatatlan szív lesz belőle."

Mire hazaért, kedvese már mélyen aludt. Odalépett az ágyhoz. Figyelte az alvó fiú szép metszésű arcát. Jóleső érzéssel töltötte el, hogy itt van a másik.
Kinyújtotta a kezét, és ujjaival végigsimított annak homlokán, arcélén, álla vonalán. Mosolyogva konstatálta, hogy a fiú szempillái megrebbentek, és kinyitva szemét álomtól kótyagosan nézett fel rá.
- Mi…?
- Megjöttem – mondta, és lehajolt, hogy hosszan szájon csókolja.
Bal keze becsúszott a takaró alá. Tenyere meztelen bőrt érintett. Szélsebesen siklott végig a felsőtesten, le a csípőn, belemarkolt a fiú fenekébe, majd előre csúszott a combok közzé, és ujjai türelmetlenül rákulcsolódtak a meredő farokra. Azonnal simogatni és masszírozni kezdte.
- Mmhh…
Nyelve vad szenvedéllyel járta be kedvese szájüregének minden négyzetcentiméterét, miközben jobb kezével megszabadult a nadrágjától.
Felegyenesedett, áthúzta fején a pulóvert és a pólót, lerántotta a takarót a meztelen testről, és a másikra feküdt. Újra megcsókolta a fiút, még éhesebben, mint pár pillanattal ezelőtt.
Szájával útnak indult, mohón bebarangolt minden apró porcikát, különös figyelmet fordítva a vágytól meredő hímvesszőre.
Hosszú másodpercek múlva emelkedett csak fel, hogy feltérdeljen, és leemelje az éjjeliszekrényről a babaolajat, hogy megkönnyítse a behatolást.
Csípője ütemesen mozgott egyre sürgetőbb iramban, közben a másikról sem feledkezett el: jobb kezével benyúlt kettejük teste közé kényeztetve a másik hímvesszőjét. Mikor megérezte a nedves, ragacsos meleget, mindkét kézzel megmarkolta a fiú csípőjét, és még gyorsabb ütemre váltott. Heves volt, és türelmetlen.
- Aaahh! – szakadt ki belőle.
Teste ívben megfeszült, aztán pár erős, mély lökésekkel a másik testébe élvezett.

Íme, ahogy ígértem. Egy poszt az álmokat illetően.

- Azt hiszed, körülötted forog a világ.
- Tökéletesen elvagyok a saját kis világomban. Nekem Hyram a világ.
- Hát épp ez az... majd gondolkozz el magadon, ha megint egyedül maradsz.

Jó.

"Én csak szeretni szeretnélek, és kész. Leszarom, más mit mond, vagy gondol, vagy álmodik."

Köszönöm. :)
 

Világ hülye libái egyesüljetek, és tömörüljetek a Noirban!

Ja, már ott vagytok?... Deszar...

16:26 *** Sibill beköszön
16:27 ***[timinene] nemköszön
18:56 [Hyram] Chat Noir.
18:56 [Sibill] Áhh! ebben a pillanatban gondoltam Rád.
18:57 [Sibill] Hyram.
18:57 [Hyram] Sibill.
18:59 [Sibill] Most bejössz, vagy itt ecseteljem a közösben, hogy kívánlak?:D
18:59 *** Sibill vihog
18:59 [Hyram] Jajj. (:
19:00 [Hyram] De kinyílt a szeme valakinek.
19:00 [Sibill] Dehogy.
19:00 [Sibill] Csak te aludtál el:)
19:00 [Hyram] Nem erre céloztam.
19:02 [Sibill] Tudom, te is tudod, hogy tudom, szóval nyújtsd a szájad, adok egy cuppanóst, már úgyis esedékes.
19:02 *** Sibill szemérmetlenül lesmárolja Hyram-et.
19:03 [Hyram] Hurrá.
19:04 *** Sibill csillogó tekintettel veszi tudomásul a burkolt örömöt, és vágyat a szemedben, úgyhogy lazán, könnyedén az öledbe csüccsen.
19:05 [Hyram] Sibill, nem akarok illúzióromboló lenni, de tegnap óta semmi nem változott, azt ugye tudod?
19:05 [Sibill] Persze, hogy nem változott, mi változott volna? Semmi. Ettől függetlenül még megtehetem, amit szoktam.
19:07 *** Sibill ugyanezzel a lendülettel bevonszolja az ő Hyram-jét az ajtón, mert ami most következik (folytatódik), nem való avatatlan tekinteteknek.
19:07 [Hyram] Hűha.
19:13 [Hyram] Valaki ma nagyon elemében van. (:
19:13 [Hyram] Ünnepnap van?
19:13 *** Sibill ha tűz volna, lángba borítaná az egész univerzumot
19:13 [Hyram] Kész szerencse, hogy nem tűz, és nem is taktikai atombomba.
19:16 [Sibill] Hát nem is vagyok éppen egy rózsaszínű cukornyuszi sem, csak egy nő, akiben lángol a szenvedély.

S ami a privátban történt, az maradjon a vörös bársony függöny mögött rejtve marad. �

Khhrrszörcskhhhhrrrr... Ha nem állsz át a sötét oldalra, elpusztulsz!

Anyád:D

Egy jó kis szakítás reggel éhgyomorra igazán felvillanyozó. Viszont őszintén szólva, le se szarod. Mert fényévekre, egy másik baszott nagy galaxisban leledzel.
Felkelés óta küzdesz a hányingerrel; egész nap olyan vagy, mint aki totálisan be van baszva. A kommunikáció abból áll, hogy "Ahha", de fingod nincs, hogy miről van szó. Végiggyalogolsz a városod utcáin zakatoló gondolataidtól és lelkedtől szédelegve.
Aztán ráébredsz arra, hogy voltaképpen veled van a baj, mert semmi tragédia nem ért, semmi olyan, amiért úgy kéne magad érezni, mint egy halálraítéltnek. És baszottul nem tudod, hogy mi a fenéért kell neked ilyen rohadt nagy mélységekben ezt megélni. A face to face fogja igazából helyrebillenteni benned ezt az egészet, és akkor jókat fogsz röhögni a saját szerencsétlenkedéseden, Sibill.
ÁÁÁÁÁ! De akkor meg a face to face miatt fogsz görcsölni, baszdmeg...
Hát erre hallod már no comment...


I know that I'm crazy... Because ILY and I need thee.

 

Most már ideje összeszednem magam, mert ez az automata mód nem állapot, tekintve, hogy elcukrozom a teát; szétégetem a kezem; és megnyitva a csapot merengve várom, hogy folyjon végre a meleg víz - de csak nagy sokára esik le, hogy be sem gyújtottam a gázkonvektort... Hol bambán vigyorogva bámulok ki a fejemből, és végzem a szokásos teendőimet, de képszakadás van; hol pedig végigsöpör rajtam a gyomorszorító érzelemhullám. Szüntelenül világít a "Feldolgozás folyamatban" lámpa.
Igazából mindent összevetve, az élet sosem volt egyszerű, kurvára bonyolult, de pont ettől izgalmas.
Akkor meg gyerünk már, Sibill!