dance macabre

Életében először tapasztalhatta meg azt, hogy milyen valakihez úgy igazán, mélyen ragaszkodni, és vonzódni. Éppen ezért, mintha egy világ omlott volna össze benne, amikor szembesült a tényekkel.
A fiú, aki heves, szenvedélyes, sőt néha eléggé bunkó is (keményen odamondja azt, amit gondol kertelés nélkül), ott ül az ágyán, és sír. Mert olyan érzékeny, mint egy taknyos, öt éves kiskölyök, de ezt senki nem láthatja. Mert egy nagy kajla kamasznál ez elvi kérdés... és ugye nagyon gáz...
De most, odabent a biztonságos szobájában, zárt ajtó mögött nem látja senki, hogy szabad utat enged az érzelmeinek. Azoknak, amikről nem is tudta, hogy léteznek.

Idáig...

Gratulálok, a sikeres vizsgáidhoz, és a félelmeid feletti győzelmedhez.
Továbbra is őrizd meg magad az utókornak, és Te is vigyázz magadra.

Viszontlátásra, Kölyök! :)

Jól van, Tisztelt Hölgyem, húzd csak a szád nyugodtan. De azért kíváncsi lennék, hogy tetániás görcs esetén is pofákat vágnál, vagy szívszélhütést kapnál az ijedtségtől.
Azért megnyugtat a tudat, hogy legalább tudod mit jelent az 1, 0, 4 - es számsorozat.

- Oriza-Triznyák.
- BzzZzzz...
- Zizzant vagy.

Nem szokásom karcolgatni. Téged pláne.
A család örök marad.
Viszont a csodák csendesen meghalnak egyszer...

"Társ a léleknek.
Egymás lelki társai, ikerlelkek.
Aki lát téged legbelül, ott érint, ott értek egymáshoz.
Aki együtt gondolkodik Veled, aki együtt érez Téged, egymást.
Ahol nem Te vagy Te, hanem ahol Ti vagytok.
Ahol fáj, ha mennie kell, mert te vagy belőle, és Õ van benned.
Alakultok egymáshoz. Csiszolódtok. Adtok, sokat.
Tanultok egymástól, egymásból.
De nincs ilyen sok.
Csak egy."

Az élet sem fair play.

 Frusztrál, ha feszültség van köztünk. Ettől tök szarul érzem magam.
"Keep smiling."
 

A járdán jött velem szemben cikk-cakkban. Csórikám olyan segg részeg volt, hogy egy egyenesnek gondolt baszott nagy jobbos kanyar után fejjel landolt az utcai fém szemeteskukában. Iszonyatosan vicces volt, ahogy a nyaka-feje kitekert pózban a szemétben, lábai pedig össze-vissza kalimpáltak a levegőben.
Pechemre alig egy karnyújtásnyira tőlem...
- Gyaa... any... gyaaa! - plussz egy hörrentés.
- Szép asz... aszóón'el... eeelviiisz... elekám! - gügyögte artikulátlanul.

Kis Bob herceg. :)

Nagyon rossz volt, nem élném át még egyszer.
Mélyen érintett.
Front van.
 

Boldog Anyák napját, Édesanya.

Tervben volt hazafelé úton, hogy posztolom a ma történteket, de mire hazaértem, letettem róla, mert kiadtam magamból máshogy.
Rám fért egy kis hideg logikai megközelítés, és a lebaszás-féle, szóval köszönöm.

Nem fűznék kommenteket a mai naphoz.

Mea culpa.

HAHAHA :D

18:25 *** Sibill beköszön
18:41 [timinene] noh ha itt a szoba cédája jönn a gonosz törpe is
18:47 [Sibill] Látom nem volt gyerekszobád, de nem gond - kérlek, ne sértegess, én sem hívlak alulkvalifikált hatvancsöcsű krossztehénnek.
18:47 [Sibill] Vagyok annyira tapintatos :)
18:52 [timinene] :))
18:52 [timinene] ez tök jól sikerűlt:)
18:52 [timinene] ezt másnak is látnia kell annyira fenomén vagy:))
18:53 [timinene] ám még mindig megtisztelőbb mint nős férfi kapcarongya lenni:))
18:54 [timinene] további kellemes vasárnapot szoba cédája várd a törpét lassan ideér:))
18:55 [Sibill] Vicces :) Miután előadtad az egész szobának, hogy megcsaltad a férjedet, nem tudom mi értelme az oltogatásnak. Innentől kezdve szerintem nincs miről beszélni, abszolút hiteltelen vagy.

A féltékenység mélyén mindig kisebbrendűségi érzés húzódik meg: a másokkal szembeni alulmaradás.

K.H.Ü.

Sibill üzenete:
Hello, alfa hím :)
Hyram üzenete:
Szervusz, kis nőstényállat. (:
Sibill üzenete:
Hehe. Mi a helyzet, édes?
Hyram üzenete:
Csak rá gondolok... Azzal a levéllel megváltoztatta az életemet.
Sibill üzenete:
Mármint Timinene? :D
Hyram üzenete:
Igen. Magamba néztem nagyon mélyen, és már tudom, hogy tévedtem... Azt hiszem, elválok... És megkérem a kezét.
*** Sibill fuldoklik a visszafojtott nevetéstől***
Hyram üzenete:
De mivel nemet fog mondani, tudom, ezért kénytelen leszek a hátralevő életemet nyomorúságos magányban sorvadozva tölteni... Sorsom a vígasztalanság.
*** Sibill hangosan felkacag***
Hyram üzenete:
Te kinevetsz?!
Sibill üzenete:
Bocs… :D Mindig is imádtam a humorod. :)

Úgy viselkedsz, mint egy ketrecbe zárt vinnyogó, tüzelő szuka, amelyik nem kapta meg az alfa hímet.
Puppet Mistress? Kicsit túl sokat képzelsz.

A szombatról.

Le akartam írni a lelkiismeret-furdalást, az éjjeli szekrényen szemrehányóan csillogó karikagyűrűt, az átszeretkezett napot, a hozzá tartozom érzést, a szeretleket. De nem tudom. Csak ennyire telik.

Holnap szombat.

Holnap Hyram.

Zsír :)

Puff...

Ti dominóztok, én sakkozom.
Cry wolf.

Bár iszonyatosan el voltam havazva, de oda-oda pillantottam a "Nem elérhető" státuszra, hátha... De nem. Rohadt dolog ez az egész napos hiányérzet.

Van a zene... A csodálatos. Mindent elmond neked, és mindent elmond rólad. A zene, ami egy fehér lapon a laikus számára csupán különféle jelek valamiféle megfoghatatlan, értelmezhetetlen halmazának tűnik. De az értő szem már látja a dallamot, ami lelkében életre kel, amit másokkal megoszt. És ebben a pillanatban a zene már nem csak a hangok meghatározott sorrendjét jelenti. Ettől kezdve a barátod. Beszél hozzád, mesél neked, végigvisz tájakon, érzelmeken, életeken. Ha szeretsz valakit, elmondja neki. Ha félted őt, helyetted beszél. Szavakkal, vagy akár szavak nélkül mutatja meg érzéseidet neki. Mesél, mesél, mesél. Igen a zene él, életet ad. És összeköt embereket, szíveket, lelkeket. Amikor a másikkal, akivel ezt a dallamot meg szeretnéd osztani, együtt hallgatod, és tudod, érzed, hogy számára ugyanazt mondja, ugyanazt meséli. Amikor a zenében megértitek egymás gondolatait, érzéseit, ugyanazt élitek át, élitek meg. Akkor, abban a pillanatban a zene híddá válik, és így köt össze. Vele.

17:47 [biohazard94] erre tévedtem
17:47 [biohazard94] :)
17:48 [timinene] merre voltál e hely helyet?:)
17:50 [biohazard94] ohh minden a régi :)
17:56 [timinene] nem egésszen:)
17:57 [biohazard94] szoktam én ide járni
17:57 [biohazard94] és nem igen változot semmi
17:57 [biohazard94] ugyan azok a tagok
18:05 [timinene] én reménykedem h egy két tag nem jön és új noir jönn létre ahol jó lenni
18:06 *** Sibill beköszön

HAHAHA!
Álmodik a nyomor, csillagom?:)
Nincs a Noir-ral semmi gond. Nektek van kisebbségi komplexusotok.
 

Egyszerre rázza a hideg, önti el a forróság, émelyeg, szédül, dühöng. Elborult elmével járkál, mint a ketrecbe zárt vadállat. Körülötte romokban az egész világ, benne apró darabokra hullott gondolatszakadványok. Néha meg-megáll egy pillanattöredék tizedmásodpercéig, aztán lép is tovább, hogy újra és újra tapossa lábának nyomait vörös-fekete szőnyegén.
Aztán tehetetlenül leroskad ágyára. Legszívesebben üvöltene, hogy tompítsa fájdalmát. Mert kiszakad a szíve mellkasából, majd ezüstcsillámporként a lábai elé hullik...