HTML

dance macabre

Az életem olyan, mint a hullámvasút - igen, az élet ejtőernyőzés, kockázatvállalás, esések és kelések sorozata, hegymászás, vágy, hogy fölérjünk a csúcsra, és csalódás és szenvedés, ha nem sikerül.

Friss topikok

Linkblog

Cím nélkül

2022.08.04. 07:28 :: Sitis

Általában szívfájdítónak gondoljuk, mikor szembesülünk azzal, hogy azon ismerősök, barátok, rokonok e.t.c., akik a legtöbbet jelentették valamikor az életedben, teljesen magadra hagynak, amikor teljesen egyedül már nem megy. Viszont túl gyáva vagy ahhoz, hogy elszublimálj ebből a földi életből. Mert... Valójában félsz a haláltól.

Nos igen... Akik elfordulnak tőled, valahol azokat is meg lehet érteni. Hiszen... Megvan a maguk keresztje. Mint mindenkinek.

But... Az, hogy nálad fontosabb a kutyatáp 30ezerért; vagy az egyetlen szabadnapján nincs rád egy órája, hogy meglatogasson a kórházban, aki a családodnak vallja magát, de... Arra van, hogy a négylábú kedvencével órakig csatangoljon, miután pihent. Ez olyan... Izé.

Vagy... Amikor kb. 2 évvel ezelőtt végérvényesen tudatosul benned, hogy a legjobb barátod már rég óta nem a legjobb barátod. S kivágja, hogy voltaképp egyetlen dolgon kívül semmi nem köött össze benneteket. És hát... mivel az eltűnt, a fonal elszakadt. Elhatárolódik, teljesen lezár, s kívül kerülsz a perifériáján. Ami MÉRHETETLENÜL FÁJ. S hogy miért, miközben kongasz az ürességtől? Mert ő volt a legfontosabb kilóméterkő az életedben egy évtizeden át. S rengeteg mindent tanultál tőle, jellemfejlődtél, kinyílt a szemed más dolgok felé e.t.c. Viszont amikor egy idő után már nem vagy képes a régi önmagad lenni, mert nem tudod megadni azt, amire a leginkább szüksége van, mert nem elég a lelked, szíved aranytálcán, ha nem tud vele mit kezdeni. S nem azért, mert nem akar. Egyszerűen csak... azon énedre van szüksége, ami akarotodon kívűl eltűnt. S eme két dolgot egyszerre kell megemésztened. S nem telik el úgy nap, hogy ne úgy kelj vagy feküdj, hogy "hiányzol Hyram"... Hiányzik a "régi én"... Hogy azt akarod, hogy olyan legyen minden, mint régen. Vagy legalább valami töredéknyi. Viszont már soha nem lesz az. ÉS EZ IS FELDÜHÍT.

Nade... Anyway. Hiszen minden éremnek 2 oldala van. Néha 3 is. Mégis... Pusztán egyfajta keserűség marad meg, némi fájdalom, majd az üresség.

S a végén nem leszel más, mint egy lecsupaszított ideg.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://sitis.blog.hu/api/trackback/id/tr9217899687

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása